Poeltenberg Ernő

Poeltenberg Ernő (Ernst Poelt Ritter von Poeltenberg) esetében a születési évszám bizonytalan: 1807, 1813, 1814 egyaránt szerepel a szakmunkákban. Apja ügyvéd, majd udvari tisztviselő volt, s nemességet kapott. ő maga 1829-ben került hadapródként a cs. kir. hadseregbe, előbb a 7. (Hardegg) vértesezredben, 1833-tól a 4. (Sándor cárevics) huszárezredben szolgált. Galíciában vette feleségül Paula Kakowskát, akitől három gyermeke született. Amikor 1848 nyarán megérkezett a hír, hogy alakulatát Magyarországra vezénylik, Poeltenberg kézzel-lábbal tiltakozott, s megpróbálta elérni, hogy Itáliába helyezzék át, mindhiába.

 

Szeptember elején a Drávavonalon állomásozott századával, szeptember 29-én részt vett a pákozdi csatában, majd Jellasic üldözésében. A lajtai táborban olyan élénken agitált az osztrák határ átlépése ellen, hogy október 15-én Kossuth utasította a hadügyminisztériumot: távolítsák el a hadseregből Poeltenberget. Poeltenberg azonban, bajtársai rábeszélésére, mégis maradt, s részt vett az október 30-i schwechati csatában. Közvetlenül a csata előtt őrnaggyá léptették elő. December 16-án Kazimirnál hevesen káromkodva vágta át magát huszáraival a cs. kir. dragonyosokon és vérteseken. Ez a huszáros akció meghozta számára az alezredesi kinevezést. Görgei téli hadjáratát dandárparancsnokként harcolta végig, majd február 19-én átvette Piller János ezredes hadosztályát. Közben Görgei február 1-jén ezredessé léptette elő, azonban a hadügyminisztérium akadékoskodása miatt a kinevezés megerősítésére csak május elején került sor.

 

Február 26-27-én részt vett a kápolnai csatában, a tavaszi hadjáratban kiválóan szerepelt Hatvannál és Nagysallónál. A hadjárat végén Görgei őt nevezte ki a betegszabadságra távozó Gáspár András helyébe a VII. hadtest parancsnokává. Poeltenberg csapataival Győrbe vonult, s két hónapon át a Rába-vonal védelmét látta el, közben több kisebb ütközetben diadalmaskodott.

 

Június 28-án az ötszörös túlerőben lévő cs. kir. fősereggel szemben hősiesen védelmezte Győrt, majd Komáromba vonult vissza. Részt vett a július 2-i és 11-i komáromi csatákban, s remekül küzdött a július végi Miskolc környéki harcokban. Augusztus 7-én Beniczky Lajossal együtt ő vitte az orosz táborba a magyar kormány tárgyalási ajánlatát, amelyet az orosz fővezér visszautasított. Az augusztus 11-i aradi haditanácson az oroszok előtti fegyverletétel mellett érvelt, emiatt később, a börtönben komoly lelkiismeret-furdalása volt. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. A vesztőhely felé tartva állítólag így szólt társaihoz: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni”. A deputáció első tagja ő maga volt.

1848/49 Szabadságharc Budai 2. Honvédzászlóalj - Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület © 2014. Minden jog fenntartva.