A szabadságharc ifjú hősei

A szabadságharc ifjú hősei

Az 1848-49-es Szabadságharcban sok tizenéves gyerek vett részt. Ezek a 12-18 éves fiúk futárok, felderítők, nyargoncok, írnokok, dobosok, tüzérek, sőt huszárok voltak.

 

Különösen bátor dolog volt huszárként szolgálni a honvédseregben egy gyerekember számára, amit még az is nehezített, hogy a huszárnak a lovát is el kellett látnia, gondoznia, ami bizony még egy felnőttnek sem egyszerű dolog. Mégis akadt erre is példa.

Fotó: korabeli képes levelezőlap Sebestyén Imre gyűjteményéből

 

Zlinszky István 1834. február 17-én született Dabason, s 15 éves korában állt be a legutoljára megszervezett honvédhuszárezredhez az Attila-huszárokhoz, ahol altisztté emelték. Még az oroszokkal is összecsapott a turai ütközetben.

 

Szűcs Lajos szintén 15 évesen lett Attila-huszár. Õ még ahhoz az önkéntes lovascsapathoz állt be a tápióbicskei ütközet után, amely később az alakuló huszárezredbe olvadt be. A fiú követte bajtársait, így ő is reguláris katona lett, igazi huszár.

 

Az arisztokrácia gyermekei is megjelentek a honvédseregben, ők kisgyerekkoruk óta lovaglással is foglalkozva, természetesen huszárok illetve lovon szolgáló nyargoncok, sőt parancsőrtisztek lettek.

 

Gróf Roggendorf Róbert egy torontáli nagybirtokos család fiaként született 1833. május 11-én. 15 és fél éves sem volt még, amikor önkéntes közhuszárként állt be az alakuló 16. (Károlyi) huszárezredbe, ahol már a szervezés során kitűnt használhatóságával, így főhadnagyként vonult el századával 1849. júniusában a legvéresebb harcokat hozó feldunai hadszíntérre. Kitűnően helytállt, mert Világosnál már másodkapitányi rangban tette le fegyverét a 16 éves gyerekhuszár.

 

Gróf Károlyi Sándor tekintélyes rokonainak köszönhette, hogy még nem volt 17 éves, de máris hadnagyi rangban vették be a bátyja által szervezett önkéntes alakulatba. November végétől ő is Károlyi-huszár lett, ő volt az ezredet szervező édesapja legkisebb fia. 1849. nyarától parancsőrtiszt volt Klapka tábornok mellett, aki a legbátrabb tisztjei között tartotta számon.

 

Akadt, aki édesapjával együtt harcolt, mint a 15 évesen huszárnak állt Pálinkás Gyula. Önkéntes nemzetőrök között kapcsolódott be a délvidéki harcokba, majd a Hunyadi-huszárok hadnagya később a Károlyi-huszárok főhadnagya lett. Édesapja, Sámuel őrnagyként halt hősi halált a csatádi ütközetben, Gyula fia szerencséjére ekkor már futártisztként a hadügyminisztériumban szolgált, s másodkapitányi rangot érdemelt ki.

Volt olyan gyermekhuszár, aki testvérét is magával csábította a honvédseregbe. A 16 éves szamosújvári Harmath Miklós gazdag kereskedő-család gyermeke volt, amikor a 16. (Mátyás) huszárezredbe könyörögte magát, ahol a csatatéren küzdve érdemelte ki a tiszti rangot.

”Miklós bátyám alig volt tizenhat éves, midőn a nemzet végre felébredt lethargikus álmából. A rendkívüli idő, a szent lelkesedés csodákat művelt, a gyermekből férfi lett egy nap alatt. A kis deákok beszédeket tartva járták be az útcákat s a nép áhitattal hallgatta e férfivá nőtt gyermekek lelkes szavait. Tordán báró Kemény Farkas szervezte a katonaságot s hozzá vezette atyám elsőszülött fiát1849. májusában főhadnagyként került a honvéd vadászokhoz. Ide szökött utána 14 éves József nevű öccse, aki Bem apó utolsó erdélyi ütközetében nagyon súlyosan megsebesült. A két fiú történetét húguk adta közre 1892-ben.

- Jó lesz káplárnak. – Felelt a nemes báró

- Köszönöm, nem leszek. – Szólt büszkén a fiú – Szent fogadást tettünk társaimmal, hogy mint közlegények szolgáljuk a hazát s csak megérdemelve fogadjuk el a kitüntetést.

- Ám jól van, a vadászokhoz küldöm.

- Kossuth-huszár szeretnék lenni, mint barátaim – Felelt bátyám. – Ahhoz van kedvem.

- Tehát legyen.

És másnap nevetve nézte végig Kemény Farkas, hogy az újdonsült közhuszár hogy takarítja lovát – melyet atyámtól kapott – s hogyan törli a szokatlan munkától izzadt homlokát puha kezeivel.

- Nézzétek. – Szólt környezetéhez a báró – ez a selyem gyermek még billiárdozni is glacéban szokott íme mit tesz a lelkesedés, most még a lovát is megtakarítja a hazáért!

Az első csatában, Piskinél azután megérdemelve kapta a hadnagyi rangot, midőn egy svalizsért leszúrt, ki már az ezredesre emelte fegyverét.”

 

Marosvásárhely, 1892. szept. 4. Harmath Lujza


Forrás: hm.gov.hu, dr. Kedves Gyula összeállítása

1848/49 Szabadságharc Budai 2. Honvédzászlóalj - Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület © 2014. Minden jog fenntartva.